DREAMS

Iszonyatosan félelmetes álom volt!

...éppen mamáéknál voltunk, amikor egy picit megrázkódott a ház. Sugi szaladt hozzám:
- Anya, ugrott egyett a ház!
- Ugyan már kicsim, biztosan csak egy nagy kamion mitt rázkódott meg kicsit a föld...
Alig fejeztem be a mondatot, ismét megrázkódott. Halkan morajlott a föld.
Mama beküldött minket a szobába, és mondta, maradjunk ott, nem lesz semmi baj.
Ezután elszabadult a pokol. Iszonyatosan rengett a föld, és nagyon sokáig!
A ház kezdett összeomlani, és próbáltunk menekülni...

Az álom érdekessége: nem ébredtem fel, pedig ha rosszat álmodok, felriadok. Végig kellett szenvednem az egészet!
Amikor végre felébredtem, szakadt rólam a víz, és remegtem. Alig mertem kimenni...

Mamáék előtt álltunk kint, amikor Sugi valahonnan előhozott egy dobozkát.
Apró kis fehér madarak voltak benne, 4-5 lehetett. A papagályra hasonlítottak.
Szépen ültek a dobozban, amikor az egyik megrázkódott, és felborult az oldalára.
A kismadár rángatózott még egy kicsit, majd tojt egy tojást.

Sugi megmutatta mamának, és mondta, hogy beviszi őket.
Mama ellenkezett, hogy nem szabad az udvarra vinni őket, mert ezek nagyon el fognak szaporodni.

Sugi mégis becsempészte őket, és egy elkerített helyen elengedte a madárkákat.
Azok nem repültek el, csak totyogtak, mint a pinvinek.

Másnapra a madárkák sokkal nagyobbak voltak! Pontosabban nagyon nagyok, kb. mint egy pulyka.
Nézegettem őket, és csodálkoztam, hogy megváltoztak!
Az egyik ismét az oldalára dőlt, ismét rángatózni kezdett, és tojt egy óriási tojást.

Óvatosan megfogtam a tojást, és bevittem megmutatni mamának.
Ő mérges volt, mert ő mondta, hogy nem szabad ezeket behozni. De ha már ott a tojás, törjem fel szépen.
Megkocogtattam a tojást, mire ez megrepedt.
Nem folyt ki belőle semmi, így tovább bontogattam.
...és nagyon fura dolog volt a tojásban! Egy kisbaba! Egy emberi csecsemő!!!
Gyorsan bebugyoláltam, és nagyon örültem nekivalamiért!

Nagyon fura volt az egész álmom.
Ismeretlen szereplőkkel, viszont az érzéseiket átéltem, amit ők láttak, én láttam a saját szememmel.

Helyszín: sziklás hegyvidék, óriási barlangokkal.
Minden olyan szürke-barna volt. Kopár. Barátságtalan.

Először egy pasi szemén át láttam a történetet.
Azt hiszem katona lehetett, vagy kutató.
Egy barlangrendszeren keltek át. Hideg volt, félhomály. Vízben is úsztak. Valamilyen harapós kis állatkák is úszkáltak a vízben: békák, vagy picinyke halak.
Amikor kijutottak a barlangból, tiszta sárosak, vizesek voltak. Éreztem, hogy nagyon elcsigázott, és nagyon fázik az a férfi...

Ezután másztak. Felfelé. Gyorsan. Valaki mintha üldözte volna őket.
A hegy tetején, vagy egy tisztás-félén egy helikopter várta őket.
Az a férfi vezette, akinek a bőrébe bújtam.
Nagyon siettek, és még mindig üldözték őket.
A helikopter berepült egy óriási üregbe. Lőttek. Az egyik ember megsérült. Vérzett, és nagyon ordított.
Megpróbáltak lejjebb-beljebb repülni. Valmi baj lehetett.
Láttam a sziklákat közeledni. Majd ütést éreztem, megrázkódott az egész gép.
...végül elsötétült minden. Nem éreztem semmit.

Ezután egy női alak bőrébe bújtam.
Nagy zöld fák alatt álltam. Hosszú szoknya volt rajtam.
Odajött hozzám egy katona.
Egy kis kártyaszerűséget adott át. Zöldes-barnás volt. Akkora mint egy bankkártya.
Azt mondta nagyon sajnálja. De vigyem el a kártyát (nem emléxem hová, és kihez, pedig mondta), és kárpótolni fognak.
Zokogás tört fel belőlem...

Felébredtem.
...és arra ébredtem, hogy tényleg zokogok!
Letörten, és végtelenül szomorúan éreztem magam egész reggel.

Kik lehettek azok az emberek???
...vagy csak túl fejlett a fantáziavilágom???

...reggelre csak ez maradt, de ez tisztán.

"Hát azért egy meghívót igazán csinálhattak volna" - ezt mondta az egyik kolléganőm.
...a másik kolléganőmre célozva.

Tudnivalók: az a "másik" kolléganő nemrég szakított a barátjával...

Kíváncsian várom ezekután a fejleményeket: vajon van rá esély, hogy ismét összejöjjenek???
...és milyen meghívó??? Mi lesz???

Régen írtam már... Valahogy nincs időm mostanában.

De azért ezt be kell pötyögni! Ritkán álmodik az ember ilyen furát!!!

Helyszín: fogorvosi rendelő. A dokinéni alacsony, idősebb hölgy, sima fekete rövid hajjal.

Bemegy egy férfi paciens. Mondja, hogy nagyon fáj a foga.

Erre dokinéni leül egy kisszékre, magaelé vesz egy tükröt. Fog egy fekete alkoholos filcet, és a jobb felső szemfogára rárajzol egy X-et.
A fájós fogú pasi csak lesi...

Ezután a dokinéni fog egy fogót, és elkezdi húzni a saját fogát!!!

A pasi rőkönyödve néz, és rászól, hogy az ő fogát húzza ki!

Dokinéni vigyorog, és rávágja, hogy ezt ő így szokta...

A mai adag: egy lájtos, és egy rémálom!:P

Lájtos. A régi lakhellyem régi szomszédjánál voltam. Papucs nélkül, fehér zokniban mentem át Anitáékhoz.
Anita kiszaladt elém, és boldogan mutatta, mit kreatívkodott. Egy fehér tunikát készített, ami kb. a fenekéig ért. Az alsó sávban elöl minta volt. Egy tenger-részlet. 2 Hello Kitty hableány (amigurumi) úszkált.
Nekem ez eszembe se jutott volna: amigurumi figurákkal ruhát díszíteni!:)

A rémálom.
Leggyakrabban a kocsma a rémálmaim helyszíne. Mint most is!:P
Minden idegesített. Először is az, hogy az ajtót állandóan becsukták. Én meg nagyon utálom a füstöt!
Idegenek voltak, köztük sok roma.
Semmi nem volt a hellyén. Semmi. A hűtőben üres üvegek is voltak. A szekrényen egy üvegben romlott üdítő, ami már penészes volt, és döglött bogarak úszkáltak benne.
A másik dolog amit utáok, ha a pult mögé bejön valaki. Hát most bejöttek.
Sőt, a kasszába is benyulkáltak.
Az egyik kisgyerek is bejött, és majdnem fejbevágta a kinyíló pénztárgép. De odaraktam a kezem a fejéhez, így nem lett baj. Pontosabban lett, mert a gyerek azt mondta, hogy fejbevágtam. A romák nekem estek, és szidni kezdtek.
Bementem a raktárba. Üres volt...
Kimentem. A hűtő mellett egy terhes nő ücsörgött, és mindenáron narancs üdítőt akart. De akárhogy dúrtam a hűtőt, nem találtam...
Rádöbbentem, hogy leltárkor nem is vettünk fel mindent.
...és végre felébredtem!

Most fáradt vagyok!:(

Egy éjszaka többször is álmodhat az ember??? Mert én bizony több kis történetre emléxem.

Az első. Ez rövid lesz... Pakoltam. Valami papírokat, és a papírok mellé kis csomagokat. Kis tasakok voltak, benne fura, haszontalannak tűnő kis műanyagok.

Második. Olyan volt az egész, mintha állásinterjúra készültem volna. Egy nagy teremben voltunk többen is. Mindenkit meghallgattak, utána elkezdték rostálni az emberkéket. Én bent maradtam. "Döntős" lettem. Viszont arra nem jöttem rá, hogy milyen állás, és az se tiszta, hogy megnyertem-e végül.

Harmadik. Egy kis házikót néztünk meg az öcsémmel, meg még valakikkel. Parasztház volt, valószínű, hogy lakatlan. Az udvaron nem volt fű, viszont tiszta, és rendezett volt.
Az udvar hátsó részén egy góré-szerűség állt, és mi felmásztunk rá.
Később túl magasnak tűnt. A többiek lemásztak. Nekem még magasabb lett... Szóltam, hogy segítsenek. Le is szedtek: azt is mondták, hova lépjek a téglákon...
Az utolsó kép amire emléxem, az, hogy odaszaladt hozzánk egy nagy zsemleszínű, barátságos kutya.

Ennyi. Úgy rémlik volt még más is. De most hiába gondolkodom, sehogy nem jut az eszembe!:(