Nagyon fura volt az egész álmom.
Ismeretlen szereplőkkel, viszont az érzéseiket átéltem, amit ők láttak, én láttam a saját szememmel.
Helyszín: sziklás hegyvidék, óriási barlangokkal.
Minden olyan szürke-barna volt. Kopár. Barátságtalan.
Először egy pasi szemén át láttam a történetet.
Azt hiszem katona lehetett, vagy kutató.
Egy barlangrendszeren keltek át. Hideg volt, félhomály. Vízben is úsztak. Valamilyen harapós kis állatkák is úszkáltak a vízben: békák, vagy picinyke halak.
Amikor kijutottak a barlangból, tiszta sárosak, vizesek voltak. Éreztem, hogy nagyon elcsigázott, és nagyon fázik az a férfi...
Ezután másztak. Felfelé. Gyorsan. Valaki mintha üldözte volna őket.
A hegy tetején, vagy egy tisztás-félén egy helikopter várta őket.
Az a férfi vezette, akinek a bőrébe bújtam.
Nagyon siettek, és még mindig üldözték őket.
A helikopter berepült egy óriási üregbe. Lőttek. Az egyik ember megsérült. Vérzett, és nagyon ordított.
Megpróbáltak lejjebb-beljebb repülni. Valmi baj lehetett.
Láttam a sziklákat közeledni. Majd ütést éreztem, megrázkódott az egész gép.
...végül elsötétült minden. Nem éreztem semmit.
Ezután egy női alak bőrébe bújtam.
Nagy zöld fák alatt álltam. Hosszú szoknya volt rajtam.
Odajött hozzám egy katona.
Egy kis kártyaszerűséget adott át. Zöldes-barnás volt. Akkora mint egy bankkártya.
Azt mondta nagyon sajnálja. De vigyem el a kártyát (nem emléxem hová, és kihez, pedig mondta), és kárpótolni fognak.
Zokogás tört fel belőlem...
Felébredtem.
...és arra ébredtem, hogy tényleg zokogok!
Letörten, és végtelenül szomorúan éreztem magam egész reggel.
Kik lehettek azok az emberek???
...vagy csak túl fejlett a fantáziavilágom???
Ismeretlen szereplőkkel, viszont az érzéseiket átéltem, amit ők láttak, én láttam a saját szememmel.
Helyszín: sziklás hegyvidék, óriási barlangokkal.
Minden olyan szürke-barna volt. Kopár. Barátságtalan.
Először egy pasi szemén át láttam a történetet.
Azt hiszem katona lehetett, vagy kutató.
Egy barlangrendszeren keltek át. Hideg volt, félhomály. Vízben is úsztak. Valamilyen harapós kis állatkák is úszkáltak a vízben: békák, vagy picinyke halak.
Amikor kijutottak a barlangból, tiszta sárosak, vizesek voltak. Éreztem, hogy nagyon elcsigázott, és nagyon fázik az a férfi...
Ezután másztak. Felfelé. Gyorsan. Valaki mintha üldözte volna őket.
A hegy tetején, vagy egy tisztás-félén egy helikopter várta őket.
Az a férfi vezette, akinek a bőrébe bújtam.
Nagyon siettek, és még mindig üldözték őket.
A helikopter berepült egy óriási üregbe. Lőttek. Az egyik ember megsérült. Vérzett, és nagyon ordított.
Megpróbáltak lejjebb-beljebb repülni. Valmi baj lehetett.
Láttam a sziklákat közeledni. Majd ütést éreztem, megrázkódott az egész gép.
...végül elsötétült minden. Nem éreztem semmit.
Ezután egy női alak bőrébe bújtam.
Nagy zöld fák alatt álltam. Hosszú szoknya volt rajtam.
Odajött hozzám egy katona.
Egy kis kártyaszerűséget adott át. Zöldes-barnás volt. Akkora mint egy bankkártya.
Azt mondta nagyon sajnálja. De vigyem el a kártyát (nem emléxem hová, és kihez, pedig mondta), és kárpótolni fognak.
Zokogás tört fel belőlem...
Felébredtem.
...és arra ébredtem, hogy tényleg zokogok!
Letörten, és végtelenül szomorúan éreztem magam egész reggel.
Kik lehettek azok az emberek???
...vagy csak túl fejlett a fantáziavilágom???
