DREAMS

Ez nem volt valami vidám álom.

Láttam magam kint a piacon zsákokat árulni. De a helyszín nem a mi piacunk volt, ismeretlen volt a helyszín. Hajnal lehetett, mert még nem volt egészen világos. Hideg volt kint.
Talán késhettem, mert már ültek az asztalomnál: a régi kolléganőim voltak ott. Hajni és Ibolya.

Rendes piaci asztalnál ültünk, a hátunk mögött zöld fű, drótkerítés, és talán árok is...

Az asztalnál ülők ellenségesek voltak. Pontosabban lenézőek.

Teljesen elnyomottnak, kirekesztettnek éreztem magam. ...olyan kis senkinek... Amíg nem voltak vevők a piacon, ezt éreztem intenzíven.

Végül elkezdtek jönni az emberek is a piacra.
Bár rosszul éreztem magam a bőrömben, mindenkivel kedves voltam, és mosolyogtam.

A többiek mérgesek voltak rám, először nem hagyták, hogy tegyem a dolgom, nem érhettem semmihez. De mivel rendületlenül mosolyogtam, és az emberek szeretettel néztek rám. A "kollégák" egy idő után felálltak. Ott hagytak...
...és mosolyogva árultam tovább! ...és nem is bántott, hogy úgy bántak velem... Megbocsájtottam nekik.

Hogy miért volt ez fura??? Mert a két volt kolléganőmet nagyon szerettem. Barátnőként gondolok rájuk! Ők az életben soha nem bántak így velem!:)